MFV.HU
MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET
Kutatás, oktatás, környezetvédelem, természetvédelem, ismeretterjesztés és kultúra
A KÖVEK MESÉLNEK
27
OKT
2015
Trópusi tengerek mélyén a Pilisben
A Dunántúli-középhegység ÉK-i elvégződésénél, a Budai-hegység és a Visegrádi-hegységek között, ill. azok szomszédságában helyezkedik el a Pilis. 
A hegység egy keskeny, ÉNy-DK-i csapású, aszimmetrikusan kibillent sasbércekből álló terület, amelyet főleg triász időszaki mészkő és dolomit alkot. Fiatalabb kőzetek csak foltokban vannak jelen (pl. jura). Érdekes a hegység elnevezése is: a pilis szó gyakorlatilag a hegyek kopasz tetejét jelenti, amely olyan, mint a szerzetesek fejbúbján található tonzúra. 
A hegységet felépítő mészkő és dolomit a Tethys elnevezésű óceán selfjén rakódott le a késő-triász idején (kb. 200 millió éve). A 200 m-nél nem mélyebb, trópusi, jól átvilágított vízben hatalmas mennyiségű meszes iszap rakódott le az évmilliók alatt. A tömörödő, kompaktálódó meszes iszapból hosszú idő alatt kalapálható, kemény kőzet lett. A meszes iszap a száraz klíma miatti betöményedő víz miatt helyenként dolomitosodott. A meszes iszapból lett a Dachsteini Mészkő, a dolomitos részekből pedig a Fődolomit. Ezek a kőzetek alkotják a hegység döntő részét. A mészkő jellegzetes ősmaradványa a Megalodus kagylónemzetség. 
A triász kőzetek legszebben a Pilisszentkereszt melletti kicsiny szurdokban tanulmányozhatók. A Dera-patak a kemény kőzetbe fűrészelte magát és egy látványos természetes feltárás-sort hozott létre. A képen erőteljesen kibillent mészkőrétegek láthatók. A geológia egyik legfontosabb alaptétele, hogy az üledékek eredetileg mindig vízszintesen rakódnak le az üledékgyűjtőkben. Ez így történt a triászban, a Pilisben is. Viszont a későbbi tektonikai mozgások az eredetileg vízszintes rétegeket kibillenthetik eredeti helyzetükből. Ez is így volt a Pilisben, a kréta időszakban. 
A kis szurdokban halad el az Országos Kéktúra is, amelyen egy geológiai tanösvény is húzódik!

A szurdok helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet 

Fotó és szöveg: Veres Zsolt
© 2008-2018 MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET