MFV.HU
MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET
Kutatás, oktatás, környezetvédelem, természetvédelem, ismeretterjesztés és kultúra
A KÖVEK MESÉLNEK
27
OKT
2015
Kápolnapuszta tragédiája
Ezúttal a Vértes hegység mészkő és dolomit alkotta bércei közé látogatunk el, de most nem a kőzeteket vizsgáljuk, hanem a történelem viharainak szeleit fogjuk vitorlánkba. 
Az Országos Kéktúra útvonalától és az egykori bauxit-bányászatáról nevezetes Gánttól nem messze, egy csendes völgyben kicsiny temető fejfáira akadhatunk. Kápolnapusztán vagyunk, amely ma Gánt lakatlan külterülete. Az egykoron virágzó kis települést sváb családok lakták, akiknek főleg az erdő adott munkát. A település végnapját 1945. március 16. napja jelentette. 
A II. világháború alatt nem messze innen, Csákvár mellett egy német katonai repülőtér működött. 1944. december 24-én a szovjet erők nagy erőkkel támadtak a Vértesen át, de a támadás megakadt és állóháború alakult ki. Kápolnapusztára innentől kezdve rendszeresen látogattak orosz partizánok, akik elsősorban élelmet kértek és fenyegetőztek a döntően sváb falucska lakóinak, hogy el ne árulják őket. A település lakóinak azonban elegük lett a zaklatásokból és elárulták a németeknek a partizánokat. Néhányukat sikerült is elfogni, de az egyikük elmenekült Mór mellől, szállítás közben. Ez lett Kápolnapuszta végzete. 
1945. március 16-án a szökött partizán vezetésével és annak bosszújától fűtve megjelent a településen a 2. Ukrán Front felderítő zászlóalja. A szovjet katonák minden 15 év feletti férfit a faluban agyonlőttek. Egy férfi élte túl, aki ugyan lövést kapott, de halottnak tettetve magát menekült meg. A gyereket és a nőket deportálták, a falut feldúlták. 
A tragédia után a pár család, aki ott lakott az 50-es években, elköltözött, s 1980-ban csak egy lakója volt már. A férfi halála után Kápolnapuszta teljesen elnéptelenedett. Ma nemzeti 
emlékhely! 
Az utolsó lakóját még felvette filmkockákra Rockenbauer Pál és a "Másfél millió lépés" forgatócsoportja. 

A temető helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet 

Fotó és szöveg: Veres Zsolt
© 2008-2018 MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET