MFV.HU
MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET
Kutatás, oktatás, környezetvédelem, természetvédelem, ismeretterjesztés és kultúra
A KÖVEK MESÉLNEK
10
FEB
2018
Szent László lovának patkónyomai Szentkút mellett
A Cserhát keleti részén, erdők borította hegyek mélyén fekszik hazánk egyik legjelentősebb Szűz Mária kegyhelye, Szentkút. A Mátraverebélyhez tartozó kegyhely története a középkorba nyúlik vissza, hisz már a 13. századtól ismeretesek gyógyulások az itt fakadó csodatevő forrásokhoz köthetően. A ma is látható barokk kegytemplom és a mellette lévő kolostor - a földbirtokos Almásy család jóvoltából - a 18. század második felében épültek fel. 1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor” címmel tüntette ki, 2006 óta pedig Szentkút Nemzeti Kegyhelyként szolgálja a hívek lelki üdvét. Az idelátogató zarándokok nagy része viszont nem is sejti, hogy különleges és országos szinten is egyedülálló földtudományi értékek kereshetők fel a szent épületegyüttestől pár perces járóföldre. Ezek közül mi most a Szent László-szurdok környékére látogatunk el. Kalandra fel!
Szentkút környékének földtani felépítésében döntően a középső-miocén során (kb. 14-15 millió évvel ezelőtt) keletkezett piroklasztikus és törmelékes üledékes kőzetek vesznek részt. A Szentkúttól északnyugatra található Szent László-szurdokban is ezen sekélytengeri képződmények (andezit anyagú homokkő, meszes homokkő, konglomerátum) tárulnak fel, ahol egy időszakos vízfolyás egy kis szurdok formájában nyitotta meg őket, egy természetes földtani feltárás-sorozatot hozván létre. A kis hasadék alján olyan kőzettömbökre lehetünk figyelmesek, amelyek felszínébe patkónyomhoz hasonló alakzatok mélyülnek. A népnyelv ezeket Szent László lovagkirályunk lópatkó-nyomainak tartja!
A legenda szerint a 11. század végén Szent Lászlóra és kíséretére a cserháti erdők mélyén kun harcosok törtek, akik a terep adta lehetőségeket kihasználva a lovagkirályt a hasadék felé kívánták szorítani. A tervük nem jött be, hisz Szent László Szög nevű lovával átugratott a hasadékon, s földre érkezésének helyén a kemény kőzetbe "vésődött" lópatkójának nyoma, s helyén jó vizű forrás fakadt elő a földből. Ezek a nyomok ma is látszanak a Szent László-szurdok aljában! A természettudományos megközelítés kissé lerombolja az előzőekben felvázolt legendát, hisz a "patkónyomok" nem mások, mint a szurdok aljában folydogáló időszakos vízfolyás által létrehozott ún. áramlási kagylók. Ezeket a patak által szállított üledékek koptató hatása hozza létre. Itt jegyeznénk meg, hogy a szakirodalmak nem minden esetben ezeket tartják a "patkónyomoknak", hanem a szurdok falában fellelhető egyéb bemélyedéseket!
Az egykori, a hasadékban lévő Szent László-forrás vize már nem folyik, de ez nem ront semmit a szurdok földtudományi értékén. Ha időnk engedi, érdemes felsétálni a Meszes-tető nyugati oldalában tátongó Betyár-barlanghoz, amely Magyarország leghosszabb, homokkőben kialakult barlangja. Szintén a Meszes-tetőn, de annak déli oldalában kereshetők fel a Remete-barlangok is, amelyek mesterségesen vájt, egykoron remeték által lakott barlanglakások. 

A szurdok pontos helyét és a rovat többi pontját itt találod: Térképnézet

Fotó és szöveg: Veres Zsolt
© 2008-2018 MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET