MFV.HU
MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET
Kutatás, oktatás, környezetvédelem, természetvédelem, ismeretterjesztés és kultúra
GEOTÓP NAPOK
2015-ben már nyolcadik alkalommal kerültek megrendezésre hazánk területén a Geotóp Napok. Idén két hétvégén, összesen 21 helyszínen várták a földtudományokra fogékony és túrázni vágyó nagyközönséget a földtannal foglalkozó szakemberek. A könnyed gyalogos séták/túrák során egy-egy földtudományi értékekben gazdag terület örökségét járhatták végig a látogatók egy, a vidéket jól ismerő szakember vezetésével.

 

 
A geotóp (a görög „Geo” = Föld és „toposz” = hely szavakból) – az esemény hivatalos kiírása szerint – egy olyan földi helyszín, ahol az élettelen természet legérdekesebb, leglátványosabb, legjellegzetesebb képződményei találhatók meg. Ezek a képződmények lehetnek különféle felszínformák, sziklafalak, barlangok, kőzetek vagy talajok természetes és mesterséges kibukkanásai, források, ásvány- vagy kövület-előfordulások, emellett még a természet sok más érdekessége, és persze maga a táj is.

Ilyen geotópok mozaikjából áll össze az Aggteleki-karszt karbonátos és a Zempléni-hegység vulkanikus kőzetekből álló területe is. Idén Aggtelek körül harmadik, a Zempléni-hegységben pedig első alkalommal rendezett geotóp napi túrát az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és a Magyar Földtani Védegylet, a Magyarhoni Földtani Társulat ProGeo Földtudományi és Természetvédelmi Szakosztályának és a Földművelésügyi Minisztérium Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályának égisze alatt. Idén mindkét geotúra színvonalát emelte Dr. Cserny Tibor, a Magyarhoni Földtani Társulat főtitkára is.
 
A Zempléni Tájvédelmi Körzetben október 3-án zajlott a geotúra 17 fő részvételével, csodálatos őszi időben. Az esemény Pálházáról indult, ahonnan külön kisvonat szállította a „geoutasokat” a rostallói végállomásra. Már maga a közel egy órás vonatozás is hatalmas élmény volt hazánk legrégebbi erdei-hegyi kisvasútján, amelyet 1888-ban indítottak útjára a Károlyi grófok az uradalmi erdeikben található fa elszállítása céljából. A vonatozás után a csapat az Ördög-völgyben folytatta útját, különféle típusú vulkáni kőzetek ölelésében. A Zempléni-hegységet (hagyományos nevén Eperjes-Tokaji-hegységet, vagy geológus szakmai körökben Tokaji-hegységet) egy kb. 15 millió évvel ezelőtt induló, s kb. 9 millió évvel ezelőtt befejeződő szakaszos vulkáni működés építette fel. A több km vastag vulkáni összlet rendkívül változatos: éppúgy képviselve vannak benne savanyú összetételű kőzetek (pl. riolit, dácit és ezek tufái), mint az intermedier (pl. andezit) vagy a Sárospatak környékéről már csak fúrásokból ismeretes bázikus magmás kőzetek (pl. bazalt). A kiömlési és törmelékes vulkáni kőzetekből álló vastag összletet a vulkáni működés szüneteiben és azt követően jelentős utómagmás hatások érték, ezért a terület kárpát-medencei szinten is rendkívül gazdag ércekben és különféle ásványtársulásokban is. Az ásványok közül kiemelendők az Ördög-völgyben is fellelhető opálfélék. A miocén korú riolit üregeiben (litofízás riolit) szép számmal gyűjthetők itt különféle tejopál-félék.
Az Ördög-völgy meredek kaptatója után a geotúra résztvevői a Mlaka-réten pihenhettek meg. A Kárpátokat idéző hangulatú kaszálórétet nyírfacsoportok tarkították, amelyek között a gyepben őszi kikericsek virágai díszlettek. Innen már csak pár perc séta volt a sárga háromszög jelzésen a háromhutai Sólyom-bérc sziklataréja, amely a túra legszebb kilátóhelye volt. A nyugat felé szép kilátást adó Sólyom-bércről egészen Regéc váráig pásztázhattuk a tájat. A terület kőzeteit szemlélve észrevehettük, hogy már nem az Ördög-völgyben látott rioliton járunk, hanem az afölött települő, kb. 12 millió éves lemezes szerkezetű, szürkés színű andeziten. Ez a kőzetfajta alkotja a legmagasabb tetőket és hátakat a Magas-Zemplénben. A Sólyom-bércet tanulmányozva láthatóvá vált, hogy egy közel É-D-i irányú, meredek falakkal határolt sziklataréj képét mutatja a hegy. A merész formakincs kialakulása a jégkorszakok hideg és fagyváltozékony szakaszihoz köthető, amikor a fő felszínformáló tényező a fagyaprózódás volt. Ekkor a Zempléni-hegység 500 méter tengerszint feletti magasságú régiói az ún. periglaciális klímatartomány hatásai alá tartoztak, s megindulhatott a kemény és lemezes szerkezetű kőzeteken a változatos formakincs kialakulása. Ezt a folyamatot krioplanációnak, az így létrejött, egymással szoros kapcsolatot mutató formaegyüttest pedig krioplanációs formakincsnek nevezzük.
A szép kilátást adó krioplanációs taréj elhagyása után az Országos Kéktúra jelentős fejlesztéseken és beruházásokon túlesett útvonalán folytattuk utunkat a szigorúan védett István-kúti Nyírjes irányába. A terület már a Zempléni Tájvédelmi Körzet létrejötte előtt jó 30 évvel védettséget élvezett az ott található növényritkaságok miatt. A mesterségesen fenntartott nyírjesben megtekintettük a jéghideg vizű István-kutat is, amely a terület egy viszonylag állandó hozamú leszálló forrása. A jó pár órás geotúra végén a résztvevők szintén kisvonattal térhettek vissza a pálházai kiindulási pontra.
 

 
A zempléni geotúrára rákövetkező héten az Aggteleki-karszt került vizsgálódásaink középpontjába. A már hagyományos túra 10 órakor indult az aggteleki harangtorony előtti parkolóból. Sajnos az időjárás már hasonlítható sem volt az előtti lévő hetihez, ezért a 13 fős „geocsapat” a délelőtti esős szakaszt egy barlangtúrával vészelte át. Jósvafőről indulva, a Tohonya-szurdok érintésével a Vass Imréről elnevezett barlang felé vezetett utunk. A csodálatos cseppkőképződményekkel tarkított, több szintes, aktív patakos föld alatti világban kb. egy órát töltöttünk el.
Az Aggteleki-karszt (vagy a tágabb értelemben vett Gömör-Tornai-karszt) kőzeteinek nagy része a földtörténeti triász időszakban (245-208 millió év) képződtek. Ekkor változatos üledékképződési környezetek között több km vastag, főleg karbonátos összletek alakultak ki. Ezek a földtörténet későbbi szakaszaiban jelentős deformációt szenvedtek, ezért ma takarók formájában találhatók meg. A vastag üledékes kőzettömeg közül kiemelendők a különféle nagy tisztaságú mészkövek (pl. „steinalmi mészkő”, „wettersteini mészkő”), amelyek a szénsavas víz hatására kiválóan és nagyrészt maradék nélkül oldódnak. Ez az alapja annak, hogy a vidék karsztos képződményekben az egyik leggazdagabb terület a Kárpát-medencében.
A délutáni órákra már csendesedett az eső, ezért nekivágtunk a felszíni karsztos geotúrának, melynek célja a barlangok felett található térszín geológiai képződményeinek és formakincsének megismerése volt. A vizsgálódásainkat Jósvafő fölött kezdtük, egy védett geológiai alapszelvénynél, ahol a középső-triász korú Steinalmi Mészkő Formáció onkoidos lagúna-fáciesét vettük szemügyre. A kőzetet tanulmányozva szabad szemmel is észrevehettünk benne kb. 0,5-1 cm átmérőjű, kerekded képleteket, az ún. onkoidokat. Ezek egykori algák élettevékenysége során jöttek létre. A feltárástól nem messze található a Vörös-tó. Ez hazánk egyetlen állandó vizű, dolinában létrejött tava. A dolina egy közel kör vagy ovális alakú karsztos forma a mészkő felszínén, amely oldódás hatására jött létre. Mivel az itteni dolina (töbör) alját vízzáró agyagréteg bélelte ki, ezért a benne összegyülekezett vizek nem tudtak a mélybe szivárogni és tavat alkottak. A tó mellett lekerekített, bizarr formájú sziklák, az ún. Medve-sziklák hívják fel magukra a figyelmet. Ezek egy korábbi karsztos oldódás eltemetett, majd újra kitakarózott (exhumált) tanúi, ún. paleokarsztos formák. A Baradla-barlang vörös-tói bejárata és a Borókás-töbrök érintésével érkeztünk meg a Baradla tanösvény mentén a Zombor-lyukhoz, amely a Baradla-barlang egy aktív víznyelője ma is. A nyelőnél szépen tanulmányozható a fedett és nyílt karszt határa, hisz ezek találkozásánál alakult ki a víznyelő is. A vízzáró rétegekkel fedett karszton a csapadékvizek nem tudnak a mélybe szivárogni, hanem a felszínen igyekeznek a mélyebb pontok felé. Viszont ha útjuk során elérik a már nem fedett, hanem a felszínen lévő mészkövet, akkor azonnal a mélybe fejeződnek és eltűnnek a barlangok mélyén. Ez figyelhető meg itt a Zombor-lyuknál és az innen nem mesze lévő Kis- és Nagy-Ravasz-lyuknál is.
A szomorkás időjárású geotúra Aggtelek határában ért véget, az Aggteleki-tó és a tó-hegyi karrmező („ördögszántás”) mellett. Az Aggteleki-tó egy víznyelő „eldugulásával” jött létre, ezért hazánk egyetlen állandó vizű víznyelő tava. Sajnos az idei év szárazsága és emberi bolygatás miatt nyílt víztükre napjainkra eltűnt.
 

A két hétvége tanulsága szerint a laikus, a természetet és a természetjárást kedvelő magyar közönség igen is fogékony a földtudományokra, ha arra felhívják a figyelmüket. Egy szikla mellett sokszor elmegy a földtudományokban nem jártas ember, de ha történet, „geosztori” is adódik hozzá, akkor az a szikla már nem csak egy szikla lesz a sok közül! Jövőre folytatjuk! Kalandra fel!

2016-ban 2. alkalommal volt Geotóp Nap az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Zempléni Tájvédelmi Körzetben, ezúttal a Sárospatak feletti „Megyer-hegyi Tengerszemnél”.

A gyalogos geotúra a 37-es számú főút mellett található parkolóból indult október 1-én (szombaton) 10 órakor, a Nagy-Bot-kő egykoron működő gejzírjének kőzetté vált „maradványai” mellől. A lelkes túracsapat tagjai közül többen Debrecenből érkeztek a geotóp napi eseményre. A Malomkő Tanösvény útvonalát követve, kellemes sétával 4 óra alatt járta be a csapat a földtudományi és kultúrtörténeti értékekben gazdag geotúra útvonalát, Veres Zsolt túravezető (Magyar Földtani Védegylet) segítségével.



A 300 m magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkorban (tercierben), a középső-miocén (bádeni) vulkanizmus során jött létre, s tömegét döntően horzsaköves–kovás riolit ártufa építi fel.
A 15 millió évvel ezelőtt kezdődött vulkáni működés eleinte a tenger szintje alatt zajlott, majd később a vulkáni felépítmények már a vízszint fölé emelkedtek. A tengeri környezetben történő üledékképződésről a riolittufa anyagába bekeveredett puhatestű-héjak (pl. kagylók) lenyomatai mesélnek. A heves robbanásos vulkáni tevékenység során az izzó törmelék a vulkánok oldalában lavinaszerűen hömpölygött le, s a magas hőmérséklete miatt összesült. Így jött létre az a homogén, rétegzetlen szerkezetű kőzet, amely a Megyer-hegy anyagát is alkotja. A vulkanizmus befejeződése után a törésvonalak mentén kovás oldatok áramlottak fel, amelyek a riolittufát átjárták. Az utóvulkáni működés eredményeként a kőzettest puhább részei a kovasav hatására ellenállóbbá váltak, míg egyes részei (mint például a horzsakövek) elmállottak, likacsossá, „darázskövessé” téve a Megyer-hegy kőzetanyagát.
A kovás oldatokkal átitatott vulkáni kitörési termékek megszilárdulásuk után igen keménnyé és ellenállóvá váltak, amelyeket kristályos zárványai és üregei kiválóan alkalmassá tettek a malomkőgyártásra. A Megyer-hegyen már a 15. században működő malomkőbánya volt, ahol a malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. Az ún. „olasz típusú” malomköveket egy tömbben faragták ki a kovás riolittufából. A 19. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott. A malomkőbányászat gócpontja a 19. században a szomszédos Király-hegyre tevődött át, ahol már „francia típusú” malomköveket gyártottak (ezeknél már több elemből rakták össze a malomköveket). A bányában felgyülemlett fenékvíz eltávolítására a vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg, és évtizedeken át folytatták a középkori Ó-bánya DNy-i szegletében.
A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében kialakult az a tó, melyet később "tengerszemnek" neveztek el. A tavacska mellett az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai is tanulmányozhatók. 1997-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. 
 
A terepen készült fotók elérhetőségei:
Geotóp Nap 2013: Aggteleki Nemzeti Park
Geotóp Nap 2014: Aggteleki Nemzeti Park
Geotóp Nap 2015: Zempléni Tájvédelmi Körzet
Geotóp Nap 2015: Aggteleki-karszt
Geotóp Nap 2016: Megyer-hegyi Tengerszem TVT

Írta: Veres Zsolt
Fotók: Veres Zsolt
© 2008-2017 MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET