MFV.HU
MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET
Kutatás, oktatás, környezetvédelem, természetvédelem, ismeretterjesztés és kultúra
BÁCSKA (MADARAS)
A 2016-os és 2017-es évben a Magyar Földtani Védegylet Egyesület (Dr. Hupuczi Júlia) a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósággal (Balázs Réka, Ádám Tamás) közösen vezetett túrát a Bács-Kiskun megyei Madaras község melletti felhagyott téglavetőben. Mindkét évben a döntően környékbeli iskolás gyerekekből álló kis "geocsapat" a szakember túravezetők jóvoltából (közérthető módon) betekintést nyerhetett a terület jégkorszaki fejlődéstörténetébe, egykori éghajlatába, s annak élővilágába




 
A madarasi földtani alapszelvény (természeti emlék) részletes szakmai leírását a 2014-ben megjelent természetvédelmi kezelési tervdokumentáció alapján közöljük: 
"A madarasi szelvény jelentőségét a rendkívüli vastagsága és az ennek nyomán rekonstruált hihetetlenül jelentős ülepedési ráta (100 cm/1000 év = 1 mm/év) adja, amely a legjelentősebb volt a jégkori európai löszövezetben. Ezen ülepedési és akkumulációs ráta nyomán a szelvény közvetlenül, időbeli és ülepedési problémák, hiátusok nélkül összevethető a nemzetközi klimatológiai kutatásokban alapvető grönlandi jégtakaró fúrásszelvényeivel, az antarktiszi jégtakaró szelvényeivel és a kínai löszrétegsorokkal. A rendkívül finom léptékű feltárási lehetőség nyomán a jégkor végének ez a legfontosabb szárazföldi szelvénye nemzetközi szinten, mivel évtizedes (20-40 éves) léptékben nyílott lehetőségünk az egykori környezeti változások rekonstrukciójára (28 és 14 ezer évek között).





A szelvény fekü futóhomok része az utolsó eljegesedés, az alpi nevezéktan szerinti würm glaciális középső szakaszában, a legújabb rétegtani beosztás szerinti Marin Isotope Stage (MIS) 2 és 4. szintje között képződött. A löszös összlet feküje a radiokarbon vizsgálatok alapján 30,000 cal BP évnél (1950-től számított radiokarbon kor értéknél) idősebb futóhomok alkotja. Ez a korábbi földtani skála szerinti a középső würm, vagy középső pleniglaciális kornak, jelenlegi felfogásunk szerint a MIS4 végének és MIS3 kezdetének felel meg, amikor a madarasi fekü futóhomok felhalmozódott.
A rétegkifejlődések, a szemcseösszetételi és a mágneses szuszceptibilitási (MS) elemzések nyomán a futóhomok képződést követően még az MIS3 szintjében egy eolikus porréteg halmozódott fel a vizsgált területen, majd mintegy 29,000 és 28,000 cal BP évek között intenzív talajképződés indult meg a területen. A talajkémiai jellegzetességek, a talajból készült csiszolatok, szemcseösszetétel, a szenült famaradványok és malakofauna összetétele alapján ez a talajréteg a mai tajgás erdőssztyeppék csernozjom jellegű talajával párhuzamosítható, de több vonásában is különbözik a magyarországi csernozjom talajoktól. A szenült famaradványok alapján a madarasi jégkor végi 29 és 28 ezer évek között erdőssztyeppe fásszárú növényzetét elsősorban erdei fenyő, alárendelten jegenyefenyő, szórtan pedig közönséges nyírfák alkották. Ennek nyomán a madarasi fosszilis talaj jégkori fás szárú növényzetét az eurázsiai erdőssztyepp övezet vegyeslombozatú tajgás sztyepp növényzetével lehetett párhuzamosítani.





A talajréteg malakofaunájának összetétele erőteljesen eltér a fás szárú növényzet indikálta környezettől, csak alárendelten mutatható ki benne árnyékkedvelő elem, és ennek nyomán a fás szárú növényzet csak mintegy 20-30 %-ban boríthatta a felszínt (open parkland típusú 4 erdőssztyepp). Ugyanakkor a fauna döntő részét jelenleg DDK-európai elterjedésű balkáni és pannon sztyepp-erdőssztyepp elemek, mint a sokfogú csiga (Granaria frumentum), tonnacsiga (Chondrula tridens), bordás kórócsiga (Helicopsis striata), háromredőjű bábcsiga (Pupilla triplicata), kis fénylőcsiga (Cochlicopa lubricella) alkották. Ezek a fajok ma különböző pannon sztyepp, erdőssztyepp környezetben, illetve közép-európai hegyvidéki sztyeppéken élnek, de valamennyi faj együttes előfordulása rendkívül ritka.





A talajképződést követően egy fokozatos lehűlés mutatható ki a szelvényben, a vegetációs periódus hossza lecsökkent és ennek nyomán a talajképződés ideje lerövidült, a porakkumuláció felgyorsult és falban megálló terresztrikus löszréteg fejlődött ki. Ez a löszréteg látszólag homogén kifejlődésű, de a 2 cm-ként végzett üledékföldtani, geokémiai, malakológiai és csiszolatvizsgálatok arra világítottak rá, hogy a területen a jégkor végén – eltérően Európa nyugati, északi és keleti részétől a porakkumuláció mellett talajosodás is jelentkezhetett a MIS2 fázis löszképződése során. Ez világosan felismerhető a szelvény MS elemzésénél, de megjelenik a malakofaunában, mert a melegkedvelő és hidegkedvelő fajok szórványos megjelenése mellett a mai közép-európai erdőssztyeppék jellemző eleme, a bordás trombitacsiga (Vallonia costata) volt a domináns elem ebben a szintben. Ez mellett a közönséges bábcsiga (Pupilla muscorum), sörtéscsiga (Trichia hispida) alkotta a fauna döntő részét 28 és 22 ezer év között kifejlődött szelvényrészben.
A következő szint adja a terület legnagyobb nemzetközi jelentőségét, ugyanis az utolsó glaciális leghidegebb szintjének bevezető szakaszában (Last Glacial Maximum) 22 és 20 ezer év között bár megjelentek a hidegkedvelő észak-ázsiai elemek (altáji trombitacsiga – Vallonia tenuilabris), a boreo-alpin tundrális oszlopcsiga (Columella columella), de nem voltak domináns elemek. Unikális módon az erdőkre jellemző hidegtűrő elemek (barna diszkoszcsiga – Discus ruderatus, erdei paránycsiga – Punctum pygmaeum, kristályos üvegcsiga – Vitrea crystallina, rácsos orsócsiga – Clausilia dubia) váltak dominanssá ebben a horizontban és a leghidegebb fázisban szorultak vissza. A madarasi szelvény ezen adata nyomán egyértelműen kijelenthető, hogy 46 szélességi foknál már a jégtakaró hűtő hatása korlátozottan jelentkezett, a szoláris sugárzás nyomán kialakuló napfénytartam és hőbevétel megfelelő lehetett, és a fő limitáló tényező a páratartalom és a csapadék mennyisége volt. A madarasi szelvény és malakofauna összetétele nyomán egyértelműen át kellett fogalmazni a jégtakaró hatását a Kárpát-medencében, és nemzetközi szinten is. Egyértelműen bizonyítható, hogy síksági területen a 46. szélességi foknál, illetve attól délre nem kell európai területen örökfagy (permafroszt) hatással számolnunk még a legjelentősebb lehűlések során sem, így ettől a területtől délre már síksági területen.
Az erdei fauna és egy speciális váztalaj megjelenése nyomán a 46. szélességi körnél és attól délre a hőmérséklet csökkenése a páratartalom és ennek nyomán a növényzeti borítás növekedésével járt együtt. Ugyanis a szoláris energiabevétel elég jelentős volt ahhoz, hogy a fásszárú növények megmaradjanak még hőmérséklet csökkenése következtében is, és az nyomán jelentkező páratartalom növekedés hatására. Korábban már elméletileg modellezték ezeket a változásokat, de konkrét bizonyítékát nem tárták fel ennek a térbeli és időbeli hőmérsékleti – páratartalmi és vegetációs trendnek. Ez a legfontosabb és elsődleges bizonyítéka, hogy extramediterrán refugiális területek alakulhattak ki a Kárpát-medence déli részén.





Az erdei faunahorizont felett az LGM második szakaszában már a hidegkedvelő észak-ázsiai, boreo-alpin és euroszibériai elemek dominálnak, de végig a mezofil sztyepp és hidegtűrő erdei elemekkel keverten. Ilyen speciális, fajgazdag faunaösszetételt ezideig csak az Alföldünk déli részén (Katymár, Hajós, Madaras, Szeged – Öthalom) sikerült eddig kimutatni és ennek nyomán sikerült bizonyítani, hogy eltérő életfeltételeket biztosító biogeográfiai egységek átfedő egységei alakultak ki a vizsgált területen. 
Ennek nyomán biogeográfiai, éghajlattörténeti, fauna és vegetációfejlődési és üledékes földtani környezeti szempontból nemzetközi jelentőségű a madarasi szelvény, amelynek nemzetközi jelentősége csak a katymári és a szeged-öthalmi szelvénnyel mérhető."

A Geotóp Napok hivatalos oldalai:
www.geotopnap.hu
Geotóp Napok (facebook)


Fotók: Balázs Réka
Szerkesztette: Veres Zsolt
© 2008-2018 MAGYAR FÖLDTANI VÉDEGYLET